Ma volt az utsó hivatalos munkanapom. Megpróbáltam mindent leadni, mindenkitől elköszönni, amit lehetett lezárni. Korábban eljöttem, de péntek lévén már így is üres volt az épület. Nem volt épp kellemes érzés látni az ajtót becsukódni magam mögött.
Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Sajnálom, hogy vége. Valaki egyszer azt mondta, hogy semmi sem tart örökké, és minden bizonnyal igaza volt. Munka szempontjából egyértelműen hatalmas lökés volt: Egyrészt az itt elvégzett munkának, az elért eredményeknek önmagukban is értük van. Másrészt remélem hogy ez még csak a kezdet, minden jel arra utal, hogy lesz folytatása. Ha nem is itt, hát majd valahol máshol.
Azt hiszem, a korsó (szokás szerint :) ) félig tele van. Ez az ajtó most ugyan bezárult, de már látszanak is az újak, amik csak arra várnak, hogy mikor nyílhatnak ki.
Egy Másik Valaki pedig azt mondta egyszer, hogy "Azért jó hely az az Ameri
kegyszera". Szerintem neki is igaza volt :). Egy biztos, ez "Life changing experience" volt, magyarul úgy mondhatnánk, hogy "Életmegváltoztató élmény", azaz semmi sem lesz ugyanolyan ez után az élmény után. (Az angol ebben sokkal kifejezőbb)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése